Skip to main content

Bevezető

Régóta foglalkoztatott minket az Érsek utca 10. szám alatti ház története.

kíváncsiságunkat felkeltő fotó még emeleti terasszal ábrázolja a ma már jóval egyszerűbb homlokzatú épületet. Meg szerettük volna tudni, hogy mit láttunk, ezért keresésbe kezdtünk.

Kutatómunkánkkal magunkat szórakoztattuk, az eredményt mégis közzétesszük, hátha valaki kedvet kap egy hasonló felfedezéshez. Fantasztikus korban élünk, amiben szinte mindent elérhetünk egyetlen kattintással. Ha kitartóan keresünk, rengeteg adatot találhatunk a múltból, amikkel közelebb kerülhetünk városunk-, és épületeink történetéhez.

Minden háznak saját története van. Bárcsak mindegyiket megismerhetnénk…

Fejezetek

Réges-régen

Az Érsek utca 10. alapos megismeréséhez egészen régre ugrunk vissza az időben.

Ismert tény, hogy Eger belvárosa már a kőkorszak óta lakott terület. A korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt, jó eséllyel az Érsek utca 10. szám alatt is, még ha anno ezt ők nem is tudták magukról.

A korai lakóknak több nehézséggel is szembe kellett nézniük. Tatár jött, város égett – tatár ment, a várost eloltották. És az utolsó lángok kioltásával Eger is csaknem teljesen elpusztult.

A település ismét lábra tudott állni, középkori fejlődésének csúcspontját a XIV-XV. századra tesszük. Ez azért fontos időszak számunkra, mert az ekkor, vízfolyások mentén kialakult utcák határozzák meg a mai belváros szerkezetét.

A török kiűzése után, 1688-ban, amikor szabad királyi várossá nyilvánították a felszabadított Egert, ismét megkezdődtek az építkezések belvárosban. Az 1700 környékén újjászülető utcák a középkori város felépítését követték.

2021-ben ezeknek az utcáknak a modern változatain járunk, éppen ott, ahol 1300 környékén lefolyt a víz a Hajdúhegyről az Eger-patakba. A vízfolyásoknak köszönhetjük a jellegzetes kanyarokat a Szent János, a Bajcs-Zsilinzsky Endre, és az Érsek utcákon. Utóbbi közepén, pont egy ilyen kanyar mellett áll a 10-es számú ház.

1850 környéke

A török utáni régi-új városból még ma is több épületet láthatunk részben, vagy akár egészben. A legtöbb ekkori épületet persze már átépítették, kibővítették, de jellemzően felhasználták a korábbi házak alapjait és többé-kevésbé megtartották azok elrendezéseit is.

Az Érsek utca 10-nél is így történhetett.

Az első, általunk ismert képen még apró, földszintes házként tűnik fel az épület. A képre Tóth László – Eger régi képeslapokon című könyvében találtunk. A fotó valójában a szomszédos Széchenyi Szállodát ábrázolja, az Érsek utca 10. csak a sarokban látszódik. A készítés dátuma ismeretlen, valamikor 1850 környékén járunk.

A kis részletből egy fontos részlet viszont már kitűnik: a ház bejárata eredetileg jobboldalt, szélen volt. Éppen úgy, ahogyan ma is találjuk.

1890 környéke

Kicsit lépünk előre az időben, és megismerjük a ház első feljegyzett- és egyben legfontosabb lakóját.

Perlgrund Lajos

Perlgrund Lajos Budapestről érkezett Egerbe, édesapjával közösen fényképészként tevékenykedtek a Szent János utcai üzletükben. Apja 1887. évi halála után engedélyt kért egy új műterem építésére.

Az engedélyt az Érsek utca 10. számra kapta meg.

Demeter Pál: Egri fényírók és fényirdák

Alig hittünk a szemünknek, amikor megláttuk Demeter Pál, Egri fényírók és fényirdák című könyvét. A kiadvány gyönyörűen, pontról-pontra leírta a ház fotósok lakta történetét. Szinte készen kaptuk, amit kerestünk, óriási segítség volt.

(Fotó: Heves Megyei Fotóklub)

Városközponti elhelyezkedésével és északi tájolásával az Érsek utca 10.  ideális helyszínnek bizonyult műterem létesítésére.

A korábban itt álló, földszintes, kertes ház helyére egyemeletes, díszesebb épületet álmodott Perlgrund.

A munkával Szilágyi Bálint egri építészt bízta meg.

Csodával határos módon máig fennmaradt egy tűzvédelmi kikötés az épületre vonatkozóan, miszerint “a műterem alapja szilárd kőből, a falazat tölgyfa oszlopok közé téglából építendő, s a födél bádog és üveg fedélzettel látandó el.”

Megismerhető egy kulcsfontosságú dokumentum, a ház utcai homlokzatának rajza is.

Az engedély kiadása után 1890-re elkészült a szintenként 83 négyzetméter alapterületű új műterem, ami később Perlgrund saját tulajdonába is került.

A fotós egy magas szakmai színvonalat képviselő, igazán előkelő üzletet nyitott, melyet az Eger és Vidéke újság “… minden tekintetben ízléses, egészen fővárosias fényképészeti műterem”-ként jellemzett.

A földszinten lakórész került kialakításra, az emeleten pedig a műteremhez kapcsolódó helyiségek: várószoba, öltöző, felvételi helyiség, labor. A ház kertjét kis pihenőparkká építették át, melyet egy kis szökőkút díszített.

Meglehetősen modernnek számító ingatlant jött létre. A bejárat és az emelet között házi telefonos összeköttetést létesített Perlgrund, a műtermet pedig alkalmassá tette esti és éjszakai felvételek készítésére is.

Smuczer Hanna “Fényképészek és fényképészműtermek Egerben a 19. század második és a 20. század első felében” című szakdolgozatából megismerhető egy korabeli hirdetés a műterem nyitásáról, ami az Eger és Vidéke hetilapban jelent meg. Ekkor még Kossuth volt az utca neve és a házszámozás is eltért a maitól.

„Uj fényképészeti műterem. Van szerencsém a m. t. n. é. közönség becses tudomására hozni, miként Kossuth-utca 9. számu házamban, a Széchenyi kávéház tőszomszédságában az emeleten, egy, a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő, a legnagyobb kényelemmel, női és uri pipere–szobákkal berendezett uj fényképészeti műtermet nyitottam; ahol is minden e szakmába ütköző munkák, mint: arc–, táj–, emlék–, csoport– és életnagyságu fényképek; nemkülönben a legfinomabb chromo– és aquarell–képek a legizlésesebben kiszíttetnek. Műtermemet a m. t. n. é. közönség kényelmére a kapu alatti bejárattal, Telephon által összekötvén, a netaláni előzetes vagy utólagos megbeszélhetések céljából, mely által a n. é. közönség a lépcsőkön való fölfáradozástól megóvatik. Ezen műtermemet éjjeli felvételekre is berendezvén, ugy, hogy a n. é. elite közönségnek itt helyben is alkalma nyitott estélyek, táncvigalmak, lakadalmi ünnepélyek előtt vagy után fölvételeket eszközöltetni, mint a hogy ez a nagyobb városokban létezik. A műterem az udvarra folyosóval bír, míg az udvar maga parkirozva van és szökőkuttal diszelg, A midőn a m. t. n. é. közönséget b. megrendeléseinek pontos és lelkiismeretes kivitele felöl eleve is biztosíthatom, maradtam további szives pártfogásába ajánlva, Egerben, 1890. junius 30-án.
Perlgrund Lajos, fényképész.”

Perlgrund Lajos szakmailag elismert, és közéletileg aktív ember volt, Eger legjobb fényképészeinek egyike.

Régiségkereskedésekben és aukciókon ritkán még ma is találkozhatunk az általa készített fényképekkel. A fejezetben bemutatott, ismeretlen férfit ábrázoló fotóját nekünk sikerült megvásárolnunk.

Gyógyíthatatlan betegsége miatt Perlgrund 1894-ben, alig 36 évesen hunyt el a budapesti Magyar Királyi Országos Tébolydában. Örök nyugalomra Budán, a vízivárosi izraelita temetőben helyezték.

Halála után a fényképész ipart felesége, Kohn Gizella folytatta 1897. január 1-ig.

Gizellát követően Tóth Sándor vette át a műtermet, aki 1893-óta segéd, majd üzletvezető is volt Perlgrund mellett. Munkásságáról nem sokat tudunk, neve alatt pedig mindössze 1 évig működött a műterem.

1900 környéke

A következő fontos szereplőhöz érkeztünk.

Kiss József

Kiss szintén fényképész volt és 1897 környékén már a Széchenyi utcán üzemeltetett műtermet a feleségével.

Az Érsek utca 10. alatti, ekkorra már bejáratott műterem használatára felesége, Zdársky Francziska kért sikerrel engedélyt 1898-ban.

A cseh származású Francziska fényképész volt, férje ekkor még üzletvezetői feladatokat látott el.

Az engedély megszerzése után hamarosan megszüntették a Széchenyi utcai műtermüket, és megvásárolták a Perlgrund-házat.

Egy méreteiben nagyobb, külső megjelenésében pedig modernebb és elegánsabb épületet szerettek volna, ezért bővítési engedélyt kértek.

Az engedélyt gond nélkül megkapták, a hasznos alapterületet 189 négyzetméterre bővíthették.

Ez az időszak volt az épület fénykora. A Kiss házaspár egy nagyvárosias, igazán előkelő épületet képzelt el a Perlgrund-ház helyére.

Ekkor már olyan elemek is megjelentek a homlokzaton, melyek máig láthatók a házon.

Kiss-ék csak az emeletet bontották le, a földszint jelentős átalakítással ugyan, de megmaradt.

Az előírásokból fennmaradt, hogy az átépítés során:

  • a földszint mennyezetét vissza kellett bontani, és meg kellett erősíteni
  • az utca felé néző emeleti műterem ablakot vas rácsozatos üvegfalból kellett készíteni
  • az udvart 30cm vastag és 3m magas fallal kellett elválasztani a szomszédtól
  • a zárfalak és a lépcsőházi falak vastagságának legalább 45 centiméternek kellett lennie
  • a szobák belmagasságát 3,8 méteresre kellett kialakítani
  • az emeletre vezető lépcsőknek keményfából kellett készülniük

Az épület elrendezése ekkor is hasonlított a Perlgrund-féle korábbi verzióra. A földszinten lakószobák voltak, az emelten pedig műterem, sötétkamra, munkaszoba, öltöző. Az épület a megnövelt alapterülete miatt lehetőséget biztosított arra is, hogy a földszinten egy üzlethelyiséget alakítsanak ki, amit bérleményként Schichtancz Vilmos szabó mester kapott meg.

Az építkezést kicsinyesnek tűnő szomszéd-vita színesítette.

A mai Érsek utca 12. szám alatti épület helyén ekkor még egy apró, földszintes, kertes ház állt, melyben  Neuwirt István élt.

Neuwirt nem nézte jó szemmel a szomszédjában egyre magasabbra növekvő műtermet.

Leginkább az épület lichthofja zavarta, ennek ablakai éppen a telkére néztek.

A kérdésben olyannyira nem sikerült megegyezniük a feleknek, hogy a panasz a Városi Tanács elé került.

A Tanács végül elutasította Neuwirt kifogását, mondván, a lichthof Kiss József saját telkén kerül kialakításra, amin pedig bármilyen irányban joga van ablakot nyitni.

Hogy Neuwirt később megbékélt-e Kissel, nem tudni, a lichthof sorsának tisztázása után mindenesetre a műterem rendben megépült és 1907-ben már működött is.

Az épület átadását követően, 1915-ben készült az a fénykép, aminek átszerkesztésével megszületett a kíváncsiságunkat felkeltő szilveszteri képeslap.

Perlgrund Lajoshoz hasonlóan Kiss József is a szakmája legjobbjai közé tartozott.

Utánrendelésre is készített fotókat, vállalt festményekről reprodukciókat, képeslapokat. Műtermét úgy alakította ki, hogy borult időben is dolgozhasson benne villanyfénynél.

Egy különleges és nagyon szép házat építtetett, amivel elégedett is volt. Az épület grafikáját feltüntette fényképei hátulján, ami ritkaságnak számít a magyar fotótörténetben.

1930 környéke

Kiss József gondoskodott családján belül a fényképész szakma továbbviteléről.

Elemér nevű fia kezdetben tanoncként dolgozott a műteremben, majd 1921-ben fényképész társa lett.

Kiss József 1930-ban bekövetkező halála után Elemér vitte tovább a műtermet. Ebből az időből, 1930-ból is fennmaradt egy fotó.

Az épület földszintjén kialakított üzletben ekkor már Vieszt János ruhafestő és vegytisztító tevékenykedett, reklámtáblája mögött, a ház kapuja fölött pedig Kiss Elemér neve olvasható.

1950 környéke

A következő felvételünk 1955-ből származik a házról, ezt az MTI Fotó archívumában találtuk.

Ezen a képen azt látjuk, hogy idő közben az udvar felé tovább bővítették az épületet, újabb lakások kialakításával. Valószínűleg a szükséges korszerűsítéseket is elvégezték, például az emeletre vezető tölgyfa lépcsők cseréjét, illetve ekkor építhették át az utcai homlokzatot is egy egyszerűbb, már terasz nélküli, ám még mindig üvegfalas változatra.

A képen Líceum teraszáról fotózva, hátulról látható az épület, ahogy L-alakban hosszan benyúlik a tömbbelsőbe és szinte hozzáér a mai Bajcsy-Zsilinszky utca 15. szám alatti házhoz.

A műterem még ekkor is működött, benne az Egri Képzőművészek több alkalommal kiállítást rendeztek, melyek hírét korabeli újságcikkekben még megtalálhatjuk a Hungaricana.hu adatbázisában.

1968-tól napjainkig

Az idők során, talán a sok bérlőnek is köszönhetően, a ház állapota folyamatosan romlott. Egy teljes felújítás az 1960-as évek végére már halaszthatatlanná vált.

1967-ben kezdődött meg a belváros átfogó rehabilitációja, mely többek között az Érsek utca 10-et is érintette.

A rehabilitáció fő célkitűzése a belső épületrészek rendbehozatala-, a belvárosban lévő raktárak megszüntetése-, valamint az itt tevékenykedő üzemek, műhelyek kitelepítése volt. 

A teljes átalakításra váró Érsek utca 10-ről még készült két utolsó fénykép, melyeket egészen kalandosan, egy ajándékba kapott, francia nyelvű antikvár albumban találtunk meg.

Az első képen az utcai homlokzat látható, a másodikon pedig a tömbbelső felőli tűzfal, egy hozzáépült és szintén igencsak leromlott állapotú műhellyel.

A belvárosi rehabilitáció 1968-ra ért az Érsek utca 10-hez.

Az építkezést éppen megörökítette egy 1968. június 6-án készült légifelvétel, ami a Fentről.hu adatbázisából érhető el.

A fotón még hiányzik a tető, így különleges módon láthatjuk a belső terek átalakítását is.

A rehabilitáció során jelentősen átalakult az épület, a ház ekkor kapta meg a ma is ismert arcát.

Ezt követően már csak kisebb részletek változtak, például 1968-ban még a Kracker udvar felől is volt egy bejárat az udvarba, amit azóta már befalaztak.

A csúszka segítségével könnyedén összehasonlíthatjuk a homlokzat változatait.

A belváros felújításakor több udvart is megnyitottak és átjárhatóvá tettek a lakosok számára, amihez rengeteg – jellemzően rossz állapotú – melléképületet el kellett bontani.

Az Érsek utca 10. esetében ennél is nagyobb beavatkozásra volt szükség.

Ahhoz, hogy a Kracker udvar belseje a Dobó tér felől is megközelíthető legyen, az épület teljes hátsó részét elbontották.

Ennek a munkának áldozatul esett a korábban mutatott, Érsek utca 10. falához épült műhely is, a tervezőknek sikerült viszont megmenteniük az épület bejáratát, ami így, ebben a csonkított formájában máig látható a Kracker udvarban.

Az elbontott lakrészeket végül visszakapta a ház, a munkák során ugyanis egy új, az utcafronttal párhuzamos szárnyat építettek az udvar végébe, melyben összesen 3 lakás került kialakításra.

Ennél is drasztikusabb beavatkozás volt az emeletráépítés.

Az eddigi 3,8 méteres belmagasságú 1. emeletet teljesen visszabontották, és a helyére immáron két új szintet építettek vissza.

Érdekesség, hogy bár a 2. emelet 1968 előtt soha nem létezett, az építők mégis nagy belmagassággal tervezték meg a rehabilitáció során. A ház így ma egy nagy belmagasságú földszintből, egy hagyományos 2,76 méteres 1. emeletből és egy ismételten nagy belmagasságú 2. emeletből áll. A ház padlása egyelőre beépítetlen.

Bár az átalakítás meglehetősen jelentős volt, szerencsére több részlet máig visszaköszön az 1907-es Kiss-féle műteremből.

A réginél kevésbé díszesen, de karakterében megmaradt a földszint homlokzata és a kapu a kapubejáróval együtt. Ma is megtaláljuk a Neuwirt István kifogásolta lichthof-ot, ebből a korból származhatnak az első emelet vas korlátjai, a lépcsőforduló burkolata, sőt, a forduló alatt kialakított udvari wc is, ami használaton kívül persze, de szintén máig megvan még.

Sok értékes részletét és díszét elvesztette az idők során az Érsek utca 10, látható viszont, hogy az építők törekedtek a ház karakterének lehetőségek szerinti megőrzésére.

Az egykori műterem üveg falát sajnos elbontották, a mai homlokzat keskeny tagolása viszont ezekre az üveglapokra utal vissza.

Mintegy Perlgrund Lajos örökségeként, a 2. emeleten pedig máig műterem működik, igaz, már nem fényképész dolgozik benne. Kollektív városi műteremként a 2. emelet utcafronti lakásának szobáiból összesen 5 műtermet alakítottak ki, melyekben ma festők alkotnak.

Utószó

Zárásként mit is mondhatnánk… Nagyon izgalmas kaland volt felfedezni a ház múltját.

A múlt eseményeinek megismerésével egészen más szemmel tekintünk az épületre. Ami eddig csak egy ház volt a sokból, ma egy komplett mesévé állt össze a fejünkben.

Ha Olvasóink közül valaki még több információval rendelkezik az épületről, esetleg régi fényképe is van a ház múltjáról, megköszönjünk, ha felveszi velünk a kapcsolatot.

Akinek pedig tetszett a leírás, Őt mindenképp bíztatni tudjuk, hogy induljon hasonló felfedezésre!

Minden háznak saját története van. Bárcsak mindegyiket megismerhetnénk…

Vége.

© Egrinapok.hu 2006