Közösségi tér lett a Dobó tér

Most, hogy túl van első turisztikai szezonján a felújított főterünk, elemezhetünk picit, hogy mit is tudott pontosan, bevált-e, társai. Beválása, nem is igazán kérdéses, elég egyértelmű, hogy bevált, na de nézzük meg közelebbről a helyzetét.

A korábbi térhez képest a legszembetűnőbb változás a méretkülönbség, a zöldfelületek beépítésével és a bokrok kitakarításával kinyílt a tér, igazi nagyvárosias városközpont jött létre vele. A méretnek hála minden rendezvény kényelmesen el is fért, a hangsúly pedig a kényelmesen van – ezért is volt szükség ugye egyrészről az egész munkára. Pozitívan csalódtunk, hogy a város rendezvény nélkül is napról-napra meg tudta tölteni élettel a főteret, ami hatalmas teljesítmény. Mindenféle segítség nélkül a lakosok maguktól fedezték fel, hogy egy új közösségi tér született és ahogy a mellékelt példa mutatja, ez az új közösségi tér a legtöbbek tetszését el is nyerte. Kortól függetlenül emberek sokasága ült kint kora délutántól késő estig a padokon, ami önmagában is egy borzasztóan örömteli eredmény. Az ok persze könnyen megfejthető, a Dobó tér mindig is vonzó pontja volt a városnak, közel csodás díszletekkel, relatíve központi elhelyezkedéssel eddig is népszerűnek számított a városlakók körében. Fénye a felújítást megelőző pár évben kopott meg, amikor a térkő már vállalhatatlan szinten széttöredezett és a padokat is hajléktalanok lakták. Na a felújítással ezt is orvosolták, új díszburkolat került a földre, felújítottak két impozáns szegélyező épületet és a bokrok kiirtásával megszüntették a korábbi hajléktalan tanyákat is. Önmagában már valószínűleg ez is elég lett volna az eredményhez, a tervezők viszont tovább mentek és kicsit bebiztosították a sikert: egyrészt a korábbitól jelentősen több ülőalkalmatosság került a térre (padból pár darabbal ugyan kevesebb van, a növénykazetták oldalai viszont jelentős létszámú embernek képesek ülőhelyet biztosítani), másrészt bevetették a csodafegyvert, a szökőkutat.

Utóbbi elemet utáljuk egyedül a főtér kapcsán, gagyinak, tucatnak és a vízelvezetés miatt rosszul kivitelezettnek gondoljuk, de ezt már ezerszer leírtuk, arról viszont eddig nem szóltunk, hogy a vonzerejét nekünk is el kell ismernünk. A hőségben program lett, hogy délután a családok kiülnek a főtérre: a gyerkőcök eljátszanak a vízben, a felnőttek pedig beszélgetnek az árnyékban. A korábbi főtér semmi ilyen lehetőséget nem kínált. Ha egy olcsó bevásárlóközpontos attrakcióval sikerült elérni ezt a hatást, akkor azzal sikerült, de legalább sikerült valamivel…

Főtéri szerepét nagyszerűen betölti az új tér, és megjelenésével sincs gond. Szép lett, modern lett, persze nincs olyan, ami mindenkinek tetszik, de amit képvisel, azt jól teszi. Na de árnyoldal is van azért, sajnos semmi nem fenékig tejfel. Ilyen árnyoldal a kivitelezés, hát azt hagyjuk, hogy bár változó részein, de gyakorlatilag egész nyáron fel volt ásva a főtér, ez vicc kategória, sebaj. Ugyanígy kínos, hogy a kábelakna tetején máig több helyen meg van repedve a kő és azzal sem lehet eldicsekedni, hogy a díszburkolat undin foltosodik – bár utóbbi mellett szóljon, hogy a napokban már többször próbálkoztak nagynyomású fegyverrel a cél érdekében. Szomorú még, hogy továbbra sincs és valószínűleg nem is lesz normális vendéglátóhely a téren. A szélein megbújik három darab, ez viszont nagyon kevés, úgy pláne, hogy kettő közülük még szinteltolással a tér felszíne alatt is vannak. Ha a kollégium, vagy a Városháza aljából nem lehet egy gigantikus be- és kiülős helyet csinálni, akkor gondolkodjunk másban, például induljunk el az ég felé. A Centrum tetőterasza olyan lehetőséget rejt magában, amit szintén vicc kategória nem kiaknázni, de nekünk mégis sikerült – az épület érintett emeletén jelenleg egy kínai ruhabolt működik. Az Önkormányzat cselekvésképtelenségét tökéletesen jelzi, hogy még ezt az üzletrészt sem tudja megvenni és bérbe adni egy élelmes vállalkozónak. A, vagy legalábbis egy (tető)terasz létrejöttével még egy új funkciót kaphatna a tér, ami jelentős méretben tovább növelhetné a főtér és így a belváros népszerűségét.

Másik negatívum a Gárdonyi tér, amiről talán az illetékesek is érzik, hogy nagyon el lett szúrva. Ő ugye kisegítő tér lenne, a Dobó tér nagyrendezvényeinek adna második helyszínlehetőséget. A valóságban az év 320 napján tökéletesen kihasználatlan, a maradékban pedig pár kitelepülő nézi egymást rajta, merthogy ember nem nagyon megy oda hozzájuk a zsákutca jelleg miatt. A tér közben ordít az ürességtől, és mutatja, hogy egy alapvetően sikeres beruházásban is lehet kudarcos elemeket találni. Korábban soha nem gondoltuk, hogy így fogunk hozzá állni, de mára valós kételyek gyötörnek, hogy nem volt-e jobb autóparkolóként. Ígyis-úgyis ronda, akkor meg legalább haszna legyen, ugye. Mindenesetre még nem késő, ha gazdaságilag nem akarja hasznosítani azt a területet a város, értsük ez alatt, hogy nem akar irodaházat rá, akkor még simán lehet park belőle. Szedjék fel a térköveket, tegyenek úgy mintha misem történt volna és legyen egy fás terület belőle a főtér szomszédságában, mert ez így a legnagyobb jóindulattal is, tényleg egy kudarc.

A végére hagytuk a rosszat, pedig máskor mindig előre tesszük, most fura is innen pozitívan lezárni a témát. Pedig a történet mindenképp örömteli, a főtér jobb lett mint valaha és ugyanígy minden korábbitól több embernek is szól. Találkozóhely lett, pihenő hely lett, ahol nosztalgiáznak az idősek és randiznak a fiatalok. Igazi közösségi tér lett, épp úgy, ahogy ennek egy főtér szerepének elméletileg lennie kéne is. Eddig többször újult már meg a tér, de valljuk, hogy a mostani beruházás a legjobbak közt van. Volt piactér, közlekedési csomópont és most rendezvénytér, bízva benne, hogy az előbbi két funkció már soha nem tér vissza, a jövő várostervezőinek jócskán fel lett adva a feladat, ha majd eljön az idejük, hogy hozzányúljanak a jelenlegi állapothoz.