Pár évre megint elkészült a Domus lépcső, bár reméljük, hogy csak a rosszindulat szól belőlünk és ezúttal tényleg sikerült azért időtállót alkotni – az tény mindenesetre, hogy ennyire még soha nem építették át egyik felújítása során sem az elátkozott szakaszt.
Azok kedvéért, akik esetleg kimaradtak a történetből: adott ugye egy lépcsősor az egykori Domus áruház mellett, amit 1999-óta újítgattak sikertelenül. Legutoljára 2011-ben nyútak hozzá látványosabban, akkor lezárták a lépcsősor felét, hogy onnan átmentve a jó járólapokat, legalább a megnyitva maradt rész használható legyen. Aztán a teljes átépítés terveit szorongatva húzták-halasztották a munkákat, míg nem idén augusztusban végre nekiláttak és láss csodát: mostanra elkészült a nagy mű. Igaz vízi játék nélkül, pedig azt nagyon vártuk, de hát annyi baj legyen, legalább egy elemmel kevesebb, ami elromolhat rajta. Ami elkészült viszont: 20 millió forintból vadonatúj, erős gránit burkolatú, babakocsi-rámpás lépcsősor. Rajta felirattal lengyelül és magyarul (mert, hogy Lengyelországból érkeztek egyébként a járólapok): „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát. Vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre.” Úgy legyen, s köszönjük a lépcsőt!
Végre!
20 millió forintból? Mi került annyiba?
20 millió forint tényleg sok pénz, de ha azt nézzük, hogy alapjaiig visszabontották az előző lépcsőt és egy vadonatújat építettek helyette, ráadásul nem is kicsit és még pár facsemetével jelképesen parkosították is a zölden maradt domboldalt, akkor azért nem gondolom, hogy indokolatlanul nagy összegről beszélnénk ez esetben
A „babakocsirámpa” jelképes alkotás. A feleségem nem tudta feltolni rajta a babakocsit, mivel egyrészt nem „kompatibilis” a kocsi „tengelytávja” a rámpával, másrészt túl meredek. A még ott dolgozó munkások (nov 29. péntek) segítettek felvinni szabadkozva, hogy ezt nem ők csinálták, hanem egy másik kivitelező… Sajnálatos, hogy csak a szándékig terjedt ki a figyelem a kialakításkor, a gyakorlati alkalmazhatóságra mára nem annyira..