Tematikus városrészek

Dombok közé épült-, zsúfolt városszerkezete ellenére megyeszékhelyünkön is több mint 500 darab utca található, ez a szám nézőpont kérdése, hogy soknak, vagy kevésnek számít-e, viszonyításképp mindenesetre a lakosszámban hasonló Sopron 700 körüli úttal rendelkezik. Noha ezen közterületek nem egyszerre nőttek ki a földből, elnevezésük mégsem egyszerű feladat, félezer híres személyt és utcához illő fogalmat valószínűleg a legnagyobb ismeretekkel rendelkező embernek is időigényes feladat lenne összegyűjtenie. Célszerű hát valamiféle tematikát folytatni az elkeresztelésekkor, melynek segítségével adott városrészek, adott címszó köré épülnek – legalábbis utcaneveik terén. Megyeszékhelyünkön nem annyira látványos ez a tematizálás, mint a fővárosban, ahol a XVII. kerületi Akadémiaújtelep városrészben például amerikai mintára minden utca sorszámot kapott névként, néminemű tendencia nálunk is tapasztalható viszont, jelen cikkünkben ezeket gyűjtöttük össze. A városrészek tematikája nyilván nem azt jelenti, hogy ott minden utca egy irányba mutat, csak azt, hogy a területeken feltűnően sok név tartozik egy címszó alá.

Délről indulva, a Lajosváros főúttól jobbra eső felén kezdünk, ahol 1800 környékén élő magyar költőkkel és írókkal találkozunk. A sort Veres Péter nyitja, akit sorra Kölcsey Ferenc, Tompa Mihály, Nagy László (1925-ös születésével ő némiképp ugyan kilóg a sorból), Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Madách Imre és Vajda János követnek.

Ugyancsak a Lajosvárosban maradva, áttérve viszont a főút másik oldalára, szlovákiai települések neveivel találkozunk. Túljutva a kakukktojásnak számító horvát Fiume és a román Kolozsvár, illetve Déva utcáján, hét darab közterület: Kassa, Lőcse, Igló, Pozsony, Eperjes, Rozsnyó és a Tátra neve utal az egykor Magyarországhoz tartozó területre.

Haladva a belváros felé, a Csákó villanegyede elhunyt politikusokhoz és politikával foglalatoskodó emberekhez nyúl vissza. Károlyi Mihálytól a magyar politikai újságírás egyik nagy alakjának számító Ady Endréig olyan nevekkel találkozhatunk, mint Bajza József, Mocsáry Lajos, Lájer Dezső és Eötvös Lóránd. Akinek első olvasásra nem mondanak sokat a fenti nevek, ne keseredjen el, míg Eötvös Lóránd sem elsősorban a Közoktatási miniszteri rangjáról lett híres, úgy az egri vonatkozású Lájer Dezső szociáldemokrata szakszervezeti vezető ismerete sem tartozik az alapműveltséghez.

A Hajdúhegy rövid kitérője után a honfoglalás felé (Király, Honfoglalás, Fejedelem, Hét vezér utcákkal), szinte kivétel nélkül a hazai írók- és hazai költészet jegyében épült fel. Radnóti Miklóstól Petőfi Sándoron át Csokonai Mihályig a magyar költészet megannyi kiemelkedő alakjával találkozhatunk, összesen 11 közterületen.

Az Almagyar-domb minden városrésztől egribb módon áll a névadás kérdéséhez, az utcák túlnyomó része ugyanis vagy a várhoz, vagy pedig annak ostromához kapcsolódik. Míg a Gárdonyi Géza- ötletesen kereszteződik az Egri csillagok utcával, a környéken olyan árulkodó nevekkel is találkozhatunk, mint az Íj, Félhold, Cecey Éva, Talizmán, Janicsár, Leányka, vagy éppen Bástya utca.

Az első bekezdésben említett budapesti példához talán Felnémet újonnan kialakult kertvárosi része hasonlít a legjobban, az utcanevek kiötlésekor ugyanis sem a magyarság, sem az egriség nem játszott szerepet, a segítségül hívott-, némiképp elvont fogalom így végül a természet lett. A fülemüle másik elnevezését jelentő Csalogány utca mintegy félkörben köti össze a Sólyom, Hóvirág, Tölgy, Fenyő, Pásztorvölgy, Fecske, Madár, Madárkút és Cinca utcákat. Ez utóbbi egy patak egyébként a Nyugat-Dunántúlon. A természeti tematika Mályva, Hársfa és Akácfa nevekkel tovább folytatódik pár kilométerrel arrébb, igaz ott már a Berva városrész közterületeiként.