Talán sejthető, hogy mi, itt a blog túloldalán meglehetősen szorosan kötődünk Egerhez. Az oldalt írva arra is rájöttünk, hogy ezzel a szoros kötődéssel közel sem vagyunk egyedül.

Sokat merengtünk már, hogy mit szeretünk Egerben, ám hiába írunk 2006-óta a városról, ennyi év után sem foglaltuk még ezeket a gondolatokat szavakba. Mostanáig. Erre az oldalra összeírtuk azt a négy fő okot, melyek miatt rajongunk a városért.

Csodás díszletek

Nem tudunk betelni azzal a fantasztikus örökséggel, amit elődeink hagytak ránk. Lenyűgöző és sokszínű építészeti remekek sorakoznak a belvárosban, egyszer próbáljunk kívülállóként tekinteni az utcaképre és látni, hogy milyen fantasztikus harmóniában állnak egymás mellett az apró, ezeréves lakóházak a föléjük magasodó, monumentális épületcsodákkal. Jól illusztrálja ezt a hangulatot a kedvenc utcaképünk, ahogy a Bajcsy-Jókai utak kereszteződésében elnézünk a Líceum felé. Hátborzongató. Mély meggyőződésünk, hogy az énképünkben, hangulatunkban, életfelfogásunkban meghatározó jelentősége van annak, hogy milyen díszletek között élünk. És Egerben az ország legszebb díszleteit látjuk.

Nagyvárosi élmények

Egernek a relatíve kis méretéhez képest nagyon sokszínű és nagyon magas minőségen működő kulturális élete van. Aki Egerhez van szokva, elképzelni sem tudja, hogy hozzánk képest milyen szegényes más – hasonló méretű, esetenként akár nagyobb – magyar városok kínálata. Szórakozás terén szintén, akinek az a természetes, hogy nyári estéken Egerben ül ki egy teraszra, próbálja ki ugyanezt egy másik hasonló méretű magyar városban és tapasztalja meg saját bőrén a különbséget. Szeretjük nézni, ahogy nyüzsög nyáron a város, leszáll az éj és megindulnak a mulató népek, magyar ifjak itt, lengyel ifjak ott, csendesen borozgató német nyugdíjasok amott. Ezt nagymértékben köszönhetjük a turizmusnak, ám öröm nézni, hogy milyen élő ilyenkor a városunk.

“El lehet innen menni”

Szokták mondani a panaszkodóknak, hogy el lehet innen menni, legyen szó bármiről is. Egerben is ezt szoktuk érezni, igaz, annyiban kimerülve, hogy földrajzilag közel vagyunk Budapesthez, így vonatra/buszra ülünk és 2 óra alatt-, autóba pattanva pedig egy óra alatt a fővárosban vagyunk. Ez nagyon áldásos tulajdonság, ideális helyzetként tekintünk rá. Ahhoz már elég messze vagyunk Budapesttől, hogy megjelenjenek olyan szolgáltatások, üzletek, amiktől önállóan is élvezhető a városunk, ám nem vagyunk annyira messze, hogy másolni kelljen a főváros kínálatát, és a nagy távolság miatt be kelljen érnünk helyben ezzel az “olyan mintha” élménnyel. Úgy tudjuk élvezni Eger fantasztikus adottságait, hogy mellette kedvünkre ki tudjuk használni a főváros lehetőségeit is. Megnyugtató annak az eshetőségnek a jelenléte is, hogy ha egyszer úgy döntenénk, el tudnánk költözni innen. Az egri ingatlanáraknak hála Magyarországon belül viszonylag könnyen tudnánk dobbantani bárhová – beleértve a főváros élhetőbb részeit is. Ez az adottság szerencsés módon szűr a lakosság egészének összetételén, akinek nem tetszik itt, ő könnyen tovább állhat olyan helyre, ahol jó neki. Egerben kevesen élnek kényszerűségből, talán elképzelni sem tudjuk, hogy ez mennyire pozitívan befolyásolja a közhangulatot.

Eger egy sziget

Bárhová mentünk a nagyvilágban eddig, mindig hazavágytunk Egerbe. Láttunk persze hozzánk képest tökéletesnek tűnő országot/várost, ahonnan csak egy bántó kisebbségi komplexus űzött haza bennünket, ám tény, hogy Magyarországon belül még nem találtunk olyan helyet, amire lecserélnénk Egert. (Bár Szeged és Sopron azért szintén egy-egy csoda a szemünkben.) Az országunk- és a fővárosunk számos része kilátástalan szegénységet és elmaradottságot sugall Nyugat-Európához képest, ezt az élményt pedig nagyon rossz érzés megtapasztalni a saját hazánkról. Városunkba hazaérve egy ennél sterilebb, jobban működő világban érezzük magunkat. Még mindig rengeteg szégyenfoltunk van a felszínen és a felszín alatt is és így sajnos fényévekre állunk az általunk vágyott külföldi városoktól, ám jóval kevesebb közük van ahhoz a magyar valósághoz, amiről nem szeretnénk tudomást venni.