Skip to main content
Fejlesztés

Rossz hír az Ódry-ház lebontása?

By 2021. március 11.

Berecz Mátyás képviselő Ódry-ház bontásáról szóló facebook bejegyzése kisebb futótűzként terjedt el az internet egri végein. Mi az Egri ügyeken láttuk először, aztán megírta az Eger hírek is, majd a sort a TV Eger beszámolója zárta. A fejlemény jellemzően mindenhol komor hangulattal lett közölve, mely rossz érzést a hozzászólók csak tovább fokoztak.

A kiemelt érdeklődés nem véletlen, a Dobó István utca 23. szám alatti épület ugyanis kis túlzással Eger kellős közepén található. Városképileg meghatározó házról van szó, még úgy is, hogy a Dobó utca csendesebb és kevésbé forgalmas oldalán fekszik. A bontás képeit látva először még átjárt minket a boldogság, aztán a kommenteket olvasgatva elbizonytalanodtunk. Ha mindenki egyetért vele, hogy igazából rossz dolog történik, akkor velünk lehet a gond, ha ennek mégis örülünk. Tét nélküli filozofálgatás következik az eltérő nézőpontokról.

Adott szintig meg tudjuk érteni az épületet sajnálókat. Egyrészről sokakat-sok emlék fűz a házhoz, melyektől természetes, hogy fájó érzés megválni. Ilyen érzéseknek helye van egy város életében, főleg ott, ahol olyan aránytalanul magas a lokálpatrióták aránya, mint Egerben. Az Ódry-házhoz mi nem kötődünk különösebben, de nekünk is vannak olyan épületek a városban, amiknek fájna látni a lebontását, ez a nézőpont tehát elfogadva. Le kell szögezni viszont, hogy nem lenne egészséges dolog, ha egy város fejlődését ilyen érzelmi szálak mozgatnák, hiszen tetszik, vagy sem, előbb-utóbb mindannyian itt fogjuk hagyni valamikor Egert és az utánunk következő generációknak semmivel nem fognak már többet jelenteni ezek az épületek egyszerű házaknál.

Azokkal a hangokkal kevésbé tudunk egyetérteni, akik az Ódry helyére épülő új ház megjelenésétől tartanak. Eger történelmi belvárosában egyáltalán nem jellemző napjainkban, hogy tájidegen, vagy modernségükkel bántóan kirívó házakat terveznének, az építészek láthatóan vigyáznak arra az összképre, amibe újat alkotnak. Ellenpéldaként a Katona téri parkolóházat szokták emlegetni, ami ezt az impozáns és végletekig barokk látképet rontotta el – hát érezzük talán, hogy ízlések és pofonok kérdése ez a váltás. A lokálpatrióta aggódásnak persze ennek ellenére is lehet helye az Ódry esetében, hiszen jobb félni, mint megijedni, na meg aligha ítélhető el az, aki jószándékkal félti a városát. Mindenesetre attól az eshetőségtől mi sokkal jobban tartunk, hogy bármi nem várt nehézség miatt évekre üresen marad majd a saroktelek, és születik egy újabb éktelenkedő foghíj a Hibay Károly és Fazola Henrik utcaiak mellé.

Látjuk tehát a félelmek alapját, viszont olyan, mintha a pozitívumok fölött valamiért szemet hunynánk. Érdemben javulhat például az utcakép az építkezéstől. Eger belvárosának messze földeken is irigyelt hangulatát részben az egységesség adja. Most még nem lehet tudni, hogy mi épül a Dobó utca 23. telkére, de ha van egy kis szerencsénk, ami épül, az követi majd a szomszéd házak magasságát és szépen besimul a környezetébe. Anno borzasztóan jót tett az Érsek utcának a régi Vadászkürt újjáépítése és ugyanígy, a Szent János utcának is csak használt, hogy már nem földszintes az egykori Vörösrák. Pusztán attól, hogy valami régi, még nem feltétlenül biztos, hogy meg kell őrizni, és előfordulhat, hogy igenis árt az évek során természetes módon fejlődő város összképének. Fontos persze határt húzni, és meghatározni, hogy mi az, amit nem szabad megváltoztatni. Az Érseki palota északi földszintes szárnya és a Lenkey ház sem illeszkedik már a környezetéhez, de mivel történelmükben jelentős épületekről van szó, nyilván ilyen formában kell megőrizni őket. Az Ódry-nak viszont nem volt ilyen történelmi jelentősége.

Ha nincs szerencsénk, és az új épület nem illeszkedik majd magasságában a szomszédaihoz, az utcakép várhatóan még így is javulni fog. Eddigi formájában megszoktok már ugyan az Ódry-t, de objektíven nézve azért egy erősen leromlott állapotú, kis híján romnak nevezhető épületről volt szó. Ha elég lett volna egy tisztasági festés, valószínűleg az új tulajdonos is inkább azt választotta volna, de mivel a gond már nagyobb volt, bontani kellett. Innentől pedig, ha az a kérdés, hogy bontsák már most, vagy megvárjuk, amíg évek alatt szépen-lassan összedől magától a lakatlan ház, akkor nyilván inkább haladjunk és ne csúfoskodjon tovább egy ilyen ingatlan a főtér szomszédságában.

Bár értjük azokat, akik sajnálják az épületet és adott szintig át is tudjuk érezni a helyzetüket, a magunk részéről mégis nagyon örülünk, hogy végre látott valaki fantáziát a házban és újra életet lehel ebbe az utcasarokba. Bízunk benne, hogy oda illő módon teszi majd ezt meg, de látatlanban meg miért feltételeznénk előre rosszat.