Más tollából

Tükör a városnak

By 2013. december 5. 2 hozzászólás
closeEz a bejegyzés régen lett közzétéve, tartalma emiatt már érvényét veszthette.

Gabitól kaptunk minap egy levelet, amiben megosztotta velünk, hogy Ő hogyan lát minket, egrieket távolról – kiváltképp gondolva itt a belvárosi rehabilitációhoz való hozzáállásunkra. Gyakorlatilag mi is írhattuk volna a véleményt, annyira egyetértettünk vele, köszönjük, hogy elküldte! Annyival bővítenénk még ki, hogy szerény tapasztalataink alapján azért nem olyan vészes a város lakossága, sőt. Nyilván vannak, akik úton-útfélen a gyengeségekről beszélnek, szíve joga is mindenkinek úgy élnie az életét, ahogy neki jó, csak attól, hogy általában ezek az emberek a hangosabbak, még nem szabad elhinni róluk, hogy a számuk is jelentős lenne Egerben :)

Mikor az ország egyik legszebb városa olyan szerencsés helyzetbe kerül, hogy több milliárd támogatást kap a felújításához,akkor nem tudok egyetérteni azokkal akik minden hozzászólásukkal csak elmarasztalóan kritizálják a terveket, ill. a már elkészült létesítményeket, amik nagy része még át sincs adva. Az elmúlt évben 10 vidéki nagyvárost látogattunk meg, és volt olyan közöttük akik nemhogy milliárdokat, semmilyen támogatást sem kaptak, mert az önkormányzat fedezni tudta saját erőből a rehabilitációt. Sokszor az volt az érzésünk, egyes városokban, hogy az ott lakok annyira szeretik a szülővárosukat, hogy nem is akarják észrevenni a hibákat. Ezért még utólag is fejet hajtok előttük.

Heves megye egy kicsiny része hozzám tartozik, amit úgy tudok értelmezni, hogy a fejem Adács, a szívem Eger, és a lábam Hatvan. Mind erről annyit, hogy ezek a tájak családom szülőföldjei. Nehéz helyzetben vagyok, tárgyilagos akarok lenni mivel Pesten élek, de minden évben Egerben nyaralunk. Az viszont kevés ahhoz, sőt, talán nincs is jogom, mivel nem tapasztalom nap mint nap az ottani életet, hogy bármit is bíráljak. ( a mai napig bánom,hogy elköltöztem Egerből)

Viszont most mégis felteszem a költői kérdéseket: miért baj az, hogy lesz egy bicikliút a patakmederben? Látványosság, kevés város dicsekedhet vele. Az új híd, nem tudom milyen nevet fog kapni, de én biztos, hogy nagyon sokat fogok közlekedni rajta és közben rákönyökölve nézem a vadkacsákat és a halakat, főleg nyári estéken, mikor ki lesz világítva és halkan dúdolom,” olyan szerelmes vagyok beléd,hogy a szívem a vágytól elég” :)

A parkolóház, biztos van vele probléma, de nem a Dobó térre épült, és nem a vár mellé, hanem a piac mögé és a rendezett környék teljesen más képet fog nyújtani. Jobb lett volna, ha az északi lakótelepen építik meg jó messze a belvárostól, hogy a turisták és azok az egriek akiknek autója van, ne vegye igénybe?

Az új tér a Szúnyog köz helyén, kiemeli a vitézek szobrát, ami elkezdheti önálló, csodálatos életét. Szint úgy a Dobó szobor, birtokolhatja az egész területet, amit meg is érdemel.

A Centrum nekem is fájó pont, de bízom, hogy jó ízlésű szakemberek kitalálnak valami okosat és belesimul a környezetébe.

Aki igazán ismeri és szereti a régi Egert és ragaszkodik minden pici részéhez, ami a múltjával függ össze, az én vagyok. Sosem tudnám bántani, mert akkor magamat és a családomat sértegetném. Kétszer fordult elő, hogy nem tudtam uralkodni és olyan választ adtam hozzászólásra, hogy magam is megbántam, de azt a primitív durvaságot, amit kaptam, azon csak nevetni tudtam. Nem örülnék, ha a lakosság összetétele rossz irányba haladna, vannak emberek, akik a jobb kezet szeretik, vannak akik a balt, én minden ember mind két kezét szeretem, tisztességes, másokat hibájukkal együtt elfogadó, segítőkész, jóindulatú egyének legyenek.

Eger az én ékszerdobozom, olyan mint amit az édesanyámtól örököltem, benne a gyűrű és a medál, amit időnként az ötvösmester felújít. Ha olyan a hangulatom, kicseréltetem a követ benne más kőre, más színűre, de ettől csak nő az értéke, csodájára járnak, és én boldog vagyok, mert a múltat és a jövőt sikerült egyesíteni.

Gabi

Szólj hozzá! 2 hozzászólás

  • Cséfalvay Gyula szerint:

    Józan, értelmes hozzáállás!

  • Egriember szerint:

    Egyetértek mindennel, azzal együtt, hogy vannak persze jogos kritikák is, de azokat értelmesen, észérvekkel, józanul, emberi módon kellene megfogalmazni, nem öncélú, hiteltelen, és csak undort keltő fröcsögésként. Sajnos van egy ún. “azegrineksemmisejó” – hozzáállás, amit lépten-nyomon tapasztalni. Erre szoktatják a magukat fiatalnak valló, valójában már középkorú, 40-hez közelítő valakik a náluk fiatalabbakat, akiket meg tudnak vezetni. Erről kellene nagyon-nagyon sürgősen leszokni. Egyébként észrevehetnék, hogy az állandó keserűség előbb-utóbb megbüdösödik, és elriasztja az embereket, avagy “Moss fogat, nyalókás Gergő, mert jön a Fognyűvő Manócska!” ;)

    És itt vannak a jól ismert archetípus-mondatok:
    – “Eger legyen csendes, legyen nyugodt” – különben a belvárosi feljelentget…
    – “Eger legyen tele emberekkel, pezsegjen, lüktessen” – különben a kereskedő és vendéglátós jajgat, nem beszélve a szállodásról…
    – “Eger a miénk, minek jönnek ide mások? Minek foglalják el százával – ezrével a “strandunkatmegauszodánkatakűfődiek”? Utalják át az eurót, meg a Ft-ot, osztjóvan…”
    – “Borünnep van? Minek? Aludni kell, holnap munka!”
    – “A Várban lőnek a törökök, a várvédők meg túl nagy port kavarnak a palotaudvaron!”
    – “Eger maradjon olyan, amilyen, miért nyúlnak hozzá, elveszik a barokk-jellege” – ezeket a hozzászólásokat nem is értem, hiszen most újítottak fel egy sor gyönyörű, régi épületet, közte a XVIII. század végén épült Minorita templomot…

    Ja persze, aki úgy gondolkodik, hogy felújítás nélkül is jó minden, annak megnézném a lakását, konyháját, fürdőszobáját…és talán “gratulálhatnék” neki, hogy neki így is jó…de persze általában az az igazság, hogy otthon minden tip-top, csak “ezek” ne csináljanak inkább nekünk semmit, “ezektől/ezekből” én nem kérek…majd a “mieink”… Ordenáré módon nevetséges, de inkább szánnivaló, groteszk egri valóság, hogy már a felújításoknak, a város jövőjét szolgáló, akár évtizedekre megalapozó beruházásoknak is “színe és szaga van”. NINCS! Egriek vagyunk, Eger utcáit járjuk, és ha Eger szépül, akkor nekünk szépül. Én pozitív vagyok és az is akarok maradni. Büszke vagyok Egerre és büszke is akarok lenni rá. Mások sok-sok pénzt költenek arra, hogy hozzánk jöjjenek, én pedig itt élhetek. Ez öröm, ebben kell, hogy legyen szenvedély. Ha nincs, az gáz…akkor üresség van, és hamarosan jön a keserűség is….az pedig előbb-utóbb megbüdösödik, mint amikor Besenyő Pista bácsi “fogalikába” belerohad a kolbászos maradék… ENNYI. SZERINTEM.

Hozzászólás írása

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..