Galagonyás büfé

A bejegyzés régen lett közzétéve, tartalma emiatt már érvényét veszthette.

Mi az, kívülről tucat családi ház, belülről kis erdei kunyhó? Hát a Galagonyás büfé a lajosvárosi Attila utcán!

A helyben lakó idősödő polgárok mellett a környék kollégiumainak tanulói is előszeretettel szokták látogatni a városrész egyik legnagyobb és legismertebb kocsmáját, a Galagonyást, vagy becézve Galit. Jó ez a név, frappánsan rá lehet vágni a merre vagy kérdésre a “galiba vagyok” választ… :) A talponálló először igyekszik megtéveszteni az arra járókat, kívülről csak egy kapu látszódik belőle, na meg a Büfé felirat, mely jópár éve érvényét vesztette már. A kapun belépve hosszú folyosó fogad, majd a kedvencünk: a kocsma cuki bejárata ♥ Egy erdész faházra hajazva, őzfej és agancsok igyekeznek elhitetni a vendéggel, hogy ha itt belép, egycsapásra a Bükkben találja magát. Odabent már szűnik az erdei jelleg, de a fa burkolat azért mindenhol visszaköszön. A kocsma összesen négy belső vendégtérrel rendelkezik, ez mind egy-egy szobát jelent, különböző lehetőségekkel. Az “előszobától” jobbra egy két boxos, kisebb társaságok számára ideális teret találunk, egyenesen a mosdót, balra pedig sorban a pultot, egy biliárd asztalt, majd pedig végül egy csocsót. Hiába nagy arányaiban, az egész helynek egy furcsa családias hangulata van, ottjártunkkor épp fasírtszag járta be a helyiségeket, azon sem lepődtünk volna meg, ha a háziak előttünk fognak hozzá az ebédhez, annyira kötetlen volt az egész hangulata. Egyébként a pultosról annyit kell tudni, hogy ritka kedves és közvetlen ember, gyakorlatilag mindenkiben barátot lát, aki meglátogatja. A Gali kedvenc pontja nekünk a jelképes méretű terasza volt, melyen mindössze két asztal kapott helyet, összesen hat székkel. 250 forintért kapott üveges Borsodink elfogyasztása alatt annyira átjárt ott minket a békés madárcsicsergés és erdei hangulat, hogy ha a város másik végén lett volna a kocsma, valószínűleg már indultunk volna is kirándulni a hegyekbe.