Thália Sörbár

A Thália Sörbár a színház közvetlen szomszédságában leledzik, noha a két intézmény vendégkörében aligha van nagy átfedés. Belépve az apró beltérbe az fogad, amire számítottunk: idősebb ugyan, ám emberi arcok. Többször jártunk már bent, de eddig soha nem találkoztunk az igazi kocsmák elengedhetetlen alkoholistájával, aki a pulttal már összenőve, mintegy kötelező elemként felügyeli a helyet. Sőt. Látványosan lecsúszott embert sem láttunk még bent, amolyan nagyvárosias hörpintő ez, ahová két levél kézbesítése közt betér egy sörre a postás, csakúgy beül a törzsvendég is, ám nem ismerik egymást, az emberek többnyire magányosan üldögélnek a 4 személyes fa boxokban. Az italkínálat szerény, ám célnak megfelelő, a szórakozásért egy zenegép felel. Sokat dob a hangulaton az elhelyezkedés, pláne az apró terasznál, ahová jó időben kiülve válogathatunk a látnivalókban: Bazilika és igyekvő autósok, járókelők sokasága igyekszik izgalmassá tenni a sörünket a Hatvani Kapu téren. Ja és még egy aranyos szösszenet. A vendégtér közepén egy négylevelű lóherét szorongató, csillárra felakasztott kéményseprő fogadja a betérőket. Az ottléte nem véletlen, a Sörbártól pár lépésre található egy lottózó, a szerencsejátékos vendégek fogadás előtt a kabalához szoktak segítségért fordulni.

Érdekel a WC is