Szabadidő

Kávé öt cukorral

By 2013. július 30. június 10th, 2015
closeA bejegyzés régen lett közzétéve, tartalma emiatt már érvényét veszthette.

Szeretünk régebbi egri sörözőkbe járni, Putyitól a Kacsáig különleges hangulata és története van mindnek, a sors keze, hogy aztán végül mégis az egyik legbeszédesebbe nem jutottunk el soha. Történt ugyanis, hogy legnagyobb bánatunkra,  az Északi lakótelep Vallon sörözőjéből egy szempillantás alatt Nemzeti dohánybolt lett. A vérbeli panel kocsma történetének végére így végleg pont került, legendája viszont élénken él tovább úgy az egriek-, mint az ország más részein élők emlékezetében.

vallonsorozo

“Volt egy fényképalbum. Abban voltak lefényképezve a lányok meztelenül, persze csak nyaktól lefelé, hogy a fejük nem látszott. És ha valaki bement a presszóba, mondott egy számot, hogy hány cukorral kéri a kávét, és ezzel jelezte, hogy hány száz forintot szán a dologra. És akkor azokat a fényképeket megnézhette, vagyis abból a kategóriából választhatott” – szól összegezve a lakótelepek sajátos világából származó legenda, melyben gyesen lévő anyák árulták a testüket részben a pénzért, részben pedig az unalom elől menekülve. A városi mendemonda fordulata, amikor az egyik férfi, papucsáról felismerte saját feleségét az albumban.

A kuplerájként is működő lakótelepi vendéglátóhely a legenda szerint Egerben volt, a Vallon utcai – akkori nevén – Szamovár söröző személyében. A dolog hihetőségén valamelyest ront, hogy a részben nekünk is forrásként szolgáló Urbanlegends.hu oldal hozzászólásai közt gyakorlatilag az ország egész területéről úgy számoltak be a kommentelők, hogy ez az ő városukban történt – olykor még további részletekkel és konkrét személyek megnevezésével is erősítve a helyi kötődés tényét. Biztosra ráadásul még azt sem tudhatjuk, hogy bárhol volt-e egyáltalán hasonló eset, mindenesetre gyanús, hogy a legendák többségének azért szokott lenni némi valóságalapja. Aztán, miután elhitettük magunkkal az alapok valóságát, már csak az egriségéről kell döntenünk, mivel hiteles beszámolók valószínűleg erről sem lesznek már soha. Amellett viszont, hogy a Felsővárosban is többen tényként kezelik a szóbeszéd itteniségét, mellettünk szól még, hogy a legendáról készült filmhez is nálunk gyűjtött anyagot az egyik forgatókönyvíró. Maga a film már nem utal Egerre, sem a történetében, sem a helyszínében nem jelenik meg a város, a rendezők elsődlegesen ugyanis nem a hitelességet firtatták, hanem magát a legenda gondolatát szerették volna bemutatni. Érdeklődőknek mellékeljük a Falfúró című 100 perces filmszatírát: alább görgetve, vagy ide kattintva YouTube-on megnézhető, 1985-ös dátuma miatt elsősorban nosztalgiázóknak és a műfaj kedvelőinek tudjuk jó szívvel ajánlani, de, ha megtöltjük egri vonatkozással, bárki számára érdekes lehet.

Hozzászólás írása

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..