Skip to main content
Belvárosi rehabilitáció

A belváros rehabilitációjáról

By 2012. november 6.7 hozzászólás

Napról-napra látványosabban halad a belváros közel 5 milliárd forintból megvalósuló rehabilitációja,  a munkálatok bemutatásával igyekszünk mi is naprakészek maradni az aloldalunkon, jelen cikkünkben viszont inkább elméleti síkra próbáljuk terelni a városunk jövőjét meghatározó beruházást. Többször hallottuk már lelkes forradalmároktól, hogy a rehabilitációnak semmi értelme és semmi haszna sincs Eger szempontjából, miért nem munkahelyet teremtenek ugye inkább ennyi pénzből?! Nos, nem az említett klaviatúraharcosoknak igyekszünk bemutatni a beruházás apróbetűs részeit – velük vívódjon csak a pórul járt szűk környezetük – azokhoz viszont már annál inkább szólunk, akik kulturált módon képesek véleményt formálni az eseményekről, függetlenül attól, hogy éppen támogató, vagy támadó-, illetve személyes, vagy szakmai vélemény legyen is az.

Kezdjük talán azzal, hogy a munkákra tetszik, nem tetszik – szüksége volt Egernek. Nem csak azért, mert a belváros több pontja felett is menthetetlenül eljárt már az idő, de abból az okból kifolyólag is, hogy most országszerte ez a „divat”. Uniós pénzekből sorra újulnak meg kisebb és nagyobb települések központjai, egy ilyen folyamatból pedig nem maradhat ki a belföldi turizmusban ilyen mértékig hangsúlyos település. Egyfajta külső kényszer ez, amiben a talpon maradáshoz muszáj élni a lehetőséggel. A projektelemek közt nyilván vannak jobban, és kevésbé jól sikerült egyedek is, összességében mégis pozitív lehet az összkép. A két legnagyobb ellenérzést kiváltó elem közül csak a patakmederben futó kerékpárút kapott szakmai alátámasztást is, a Dobó téri lovasszobor áthelyezéséről már nincs ilyen, sőt, szakmailag pont, hogy indokolt a mozgatás, ne feledjük, hogy eredetileg soha nem is a Városháza elé szánták az alkotást.

A munkahelyteremtés kérdése a valóságban pedig nem olyan egyszerű, mint azt mondani szokták. Olyan ez, mint egy növény: ahhoz, hogy teremjen valahol, megfelelő környezetet kell biztosítani neki, ami meg nem 5 milliárd forintba kerül. Ennyi pénzből mindössze kedvezményeket lehet adni vállalatoknak, akik azt kihasználva, pár évig megyeszékhelyünkre települnének, kivándorlásuk után viszont ugyanígy törhetnénk a fejünket, hogy merre tovább. Arról nem is beszélve, hogy ez egyébként akkor lehetne kérdés szintjén, ha a belvárost mi építenénk és nem külső forrásból kezdenénk hozzá. Jelenleg erre kapunk támogatást, amiben annyi a kérdés, hogy felhasználjuk-e, vagy sem, nem pedig az, hogy mire költjük el a pénzt. A legérdekesebb egyébként, hogy gyakran két különböző dologként kezeljük a turizmust és a város élhetőségét, noha ezek kéz-a kézben járnak egymással. Eger elsődlegesen iparváros, ezen belül is a szolgáltatószektora domináns. Éttermek, üzletek, szálláshelyek tömege jelent megélhetést a helyieknek, mely egységek pedig nem elsősorban a város lakosságából, hanem az ide érkező vendégekből él meg. Azzal, ha a hozzánk érkező vendégeknek kedvezünk, mondjuk egy kulturáltabb belvárossal, a saját vitorlánkat fújjuk, mert a vendég jól érzi magát, visszajön, hoz mást is, esetleg tovább marad. A legfontosabb, hogy ez a fajta munkahelyteremtés tartós, valóban a jövőre szól, mert Eger minden bizonnyal nem fog átalakulni a közeljövőben a nehézipar egy magyar fellegvárává. Kisebb mértékben egyébként jelenleg is hat a város gazdaságára a beruházás, ez egy szörnyűséges makroökonómiai körforgással írható le, a zömében egri kivitelezők munkát kapnak, az alkalmazottjaik így bért, ők azt zömében egri üzletekben költik el, amik így szintén kapnak a hullámból, és tovább is görgetik azt még egy rövid ideig.

A jövőre nézve ugyanúgy szólnak az egrieknek is a munkák, mint a turistáknak. A felújított közterekkel új életstílust kívánnak meghonosítani Egerben, ami más hazai település mintájából úgy néz ki, hogy sikerülhet is. Cél minél több olyan közteret létrehozni, ami a belvárosba csalja az egrieket, nem feltétlenül vásárolni, hanem csak szabadidőt eltölteni. Beszélgetni, pihenni, kikapcsolódni. Ezek többségéhez elég mindössze olyan területet kialakítani, ahol jól esik mondjuk kiülni egy könyvet olvasni, az meg már járulékos haszon, ha a sokadik oldal után nem a hűtőhöz battyog ki így a művelődő emberke, hanem egy belvárosi kávéházba tér be.

Szólj hozzá! 7 hozzászólás

  • Nándi szerint:

    Mint „klaviatúraharcos”, gyorsan hozzá is szólnék a cikkhez!
    Ezekre a munkákra nem, hogy szükség volt, hanem ha most készen lenne mind, már az is késő lenne! De ne legyünk telhetetlenek! Örüljünk annak, hogy most megújul a város.
    A lovasszoborral kapcsolatban annyit megjegyeznék, hogy lehet, hogy nem ide szánták, de már itt szokta meg a város lakosságának nagy része.
    Egyébként nagyon bízom benne, hogy előbb utóbb, ha a belváros megújul, a város egyéb részei is, hasonló átalakuláson fognak majd átmenni.

  • Sári Lajos szerint:

    NEM „klaviatúraharcos”-ként, hanem – harminc-egynéhány évig – volt, de lélekben – sok tekintetben még – ma is egriként említeném pár gondolatomat a belváros rehabilitációja kapcsán. Szót nem szaporítandó, de a folyamatban levő megújulás már rég időszerű lett volna ! Az elmúlt évek során több Egernek szóló, periodikusan meglebegtetett „ígérvény” nem vált eddig valóra – pl. M25-ös út, 25.-ös elkerülő, a vasút városi szakaszának bevonása a helyi közlekedésbe – EU támogatás hiányára, engedélyezés, előkészítés, stb. csúszására hivatkozással. (Bár a felsoroltak közül 1-2 vonatkozásában most már van némi előrelépés!) Vagy pl. lesz valami az IM csomópontból ? (Több városban már épül, idén pl. Balatonfüreden (is), stb.) Aztán…, amire szükség és EU támogatás is lett volna, az AgriaAgora . Végképp elúszni látszik…! („Néhányan” kihasználták a támogatást, pl. Kaposváron tán’ már 2. éve élvezhetik a projekt keretében megvalósult Agora „kulturkínálatát”!) Hát.., majdcsak.., a fent felsoroltak is!

    Nos, ezen előzmények tükrében: amire rég’ szükség és EU támogatás is van – ez a Belváros Rehabilitációja – meg kell valósítani és örülni neki, hogy legalább EBBŐL LESZ VALAMI! Ennek eredményeként Eger végre múltjához és rangjához méltó városközponttal büszkélkedve erősítheti pozicióját a magyar városok hierarchiájában!(Persze sok tekintetben jelenleg is kiemelkedő rangja és elismerésre méltó címe mellett.)

    A projekt elemei közül:
    – Mederrendezési művekkel a pataknak inkább talán az ismert középkori metszeteken ábrázolt folyó jellegét kellett volna „revitalizálni”, kiemelni, az „alsórakpart szerű” közlekedési(?) létesítmény helyett! (és bekerülési költségének töredékéből!) Látványelemként és turisztikai attrakcióként is jobban hatna!
    -A tér burkolatának látványa a világos színű „behálózással”…? Kell ekkora kontraszt? Talán még a jelenlegi dizájn is jobb…

    … és ami nem eleme a projektnek, de átgondolandó:
    – A Centrum tömbje az emeleti homlokzatoknak – a barokk környezethez „hangolt” – takaróelemekkel történő fedésével veszítene jelenlegi hangsúlyából, jobban illeszkedne a barokk miliőbe. Második emeleti tetőteraszát – mint régen – vendéglátó és pl.infopont szolgáltatással lehetne bevonni a Belváros turisztikai kínálatába.
    Egyébként az épület által generált kontrasztot jelenleg is mérsékli a tér felőli fasor. Passzázsnak meg ott van a Gerl utca… ;)

    Fentieket csak azért…, hátha más is egyetért…

  • Sasi szerint:

    Nos, ha már ketten is kiemelték a klaviatúraharcos megnevezést, akkor magyarázkodnék kicsit, tehát, ahogy a cikk elején is olvasható, azokat vettem – meg veszi egyébként a szleng – klaviatúraharcosnak, akik monitor mögött ülve elszántan lázadnak, de a fizikai életben semmit nem tesznek az adott ügyért. Ez nyilván nem arra vonatkozik, akinek ellenző véleménye van valamiről, pláne nem, ha azt építő jelleggel meg is tudja fogalmazni :)

    A két hozzászólás egyébként érdekes, Sári Lajoshoz annyit fűznék hozzá, hogy én is sokkal szívesebben láttam volna a patakot megduzzasztva, folyóként áthaladva Egeren. Sokkal szebb, amikor meg van áradva és faltól-falig víz tölti ki a máskor gazosodó és szemetes medret, kár, hogy nem ezt valósították meg. Viszont azt is be kell látni, hogy valószínűleg ez nagyságrendekkel többe került volna. Eleve csak akkor mutatna jól, ha a város hosszában végig felduzzasztották volna a patakot, ehhez viszont nagyon sok helyen meg kellett volna erősíteni a falát, mert az időszaki áradásokat több-kevesebb sikerrel kibírják a szegélyező házak, de az állandó vízmosást már aligha állnák meg így. Na meg persze jelenleg csak a belváros területére kapott támogatást Eger, így nagyjából a parkolóháztól az Érsekkertig lehetett volna kivitelezni a folyó-gyártást, az meg kevés lett volna. Sajnos.

  • Sári Lajos szerint:

    Kedves Sasi !
    Nándi hozzászólására (is) utalva jelzem, nemigen értettük magunkra ezt a kategorizálást. Legalábbis részemről direkt jól jött, hogy a megnevezés tagadásából kiindulva közzétehettem – volt egri – „egriségemet”. Lényeg, hogy én magyarázkodtam, hogy milyen alapon „fordulok elő” időnként a blogon… Egyébként szándéka már valóban a cikk elejét olvasva érthető !

    Ami a patakot illeti a „folyósítás” szándéka az érsekkerti szakasz vonatkozásában a ’80-as években is felmerült, olyan szinten, hogy „csónakázható” legyen. A jó ötletek valahogy mindig kútba esnek… Hát ami a költségeket illeti ? Én vízgazdálkodási/vízépítő – bár már nyugdíjas – mérnökként másként látom, ahogy írtam is… De bármennyi is, erre kihegyezett pályázattal elő lehetett volna teremteni a szükséges támogatást… Kár, hogy nem éreztek rá a ritkán adódó lehetőségre!

  • Nándi szerint:

    Részemről a „klaviatúra harcos” jelző arra vonatkozott, hogy szeretem olvasni ezt az oldalt. A cikkek nagy többsége számomra érdekes, és szívesen olvasom mások véleményét, ill. osztom meg a magamét másokkal. :) Jó ez az oldal!

  • Sasi szerint:

    Köszönjük :) És akkor sikerült mindkét hozzászólást félreértenem, bocsánat, rosszabb napokon előfordul ilyen :)

  • maresz szerint:

    Mikorra tervezik a járdák rendbetételét a Csiky S. utcában? Nem csak csúnyák,de rendkívül balesetveszélyesek is!A történelmi belváros közvetlen szomszédságában ez az utca igen elhanyagolt,pedig az itt élő lakosok is fizetik az adókat,és őket is megilleti a pályázatokon nyert jelentős összegekből való részesedés. Eddig ennek nincsenek jelei!