Szabadidő

Kupacőrök

By 2012. március 20. február 22nd, 2013
closeA bejegyzés régen lett közzétéve, tartalma emiatt már érvényét veszthette.

Március 21-én indul a két hétig tartó tavaszi lomtalanítás Egerben, tudjuk, az a program, ami alatt a fél város szemétben úszik, és ami miatt feltűnően sok rozsdás Lada jár az utakon. A jelenségekért komoly mértékben ludasok azok a lakosok, akik többnyire puszta flegmaságból, az elszállítás meghirdetett időpontja előtt napokkal, ne adj’ Isten, hetekkel korábban pakolják ki megunt holmijaikat az utcára. A gazdátlan lomot aztán fújja a szél és túrja a nép – felelős barátunk pedig szidja a Városgondozást, hogy az nem képes rendesen végezni a dolgát. Tudjuk, mindig és mindenért más a hibás.

A lomtalanítás többről szól viszont, mint puszta szelektálás a hasznos és haszontalan holmijaink közt, kacatselejtezés mellett egyben társadalmi körképként is szolgál az esemény. Ilyenkor némiképp többre értékeljük, hogy hol is élünk az országban, az utcán éneklő és játszó vendégeink ugyanis a két hét itt töltött idő alatt alaposan bemutatkoznak nekünk, na meg persze arra is ráébresztenek minket, hogy a sokszor elviselhetetlennek titulált “sajátjaink” ezek szerint már egy valamivel urbanizáltabb kategóriába tartoznak. Bizony, mindentől van rosszabb. Jelen cikkünk a lomtalanítás kevésbé népszerű arcát hivatott bemutatni – miközben ragaszkodunk a hitelességhez és mellőzzük az előítéleteket, igyekszünk ismertetni, hogy mit is látunk majd a következő napokban magunk körül. Forrásaink közt felhasználtuk Papp Gábor Zsigmond, A flaszter népe című dokumentumfilmjét is. 

A lomtalanítások híre gyorsan elterjed Eger környékén, szegényebb roma polgárok gyakran hamarabb tudnak a pontos dátumokról, mint azok a városiak, akiknek meghirdetik az egész akciót. Nem csoda a lelkesség, a két hét alatt ugyanis valódi kincseket lehet találni az utcán – gazdagabb városrészeken nemegyszer kerül ki olyan lom a ház elé, ami kiselejtezetten is többet ér, mint az újonnan vett, ám alsóbb minőségi kategóriás társa. Bútorok, működőképes elektronikai cikkek, egy alkalommal felvett ruhák tartoznak elsősorban ebbe a körbe. A probléma ott kezdődik, hogy a kupacokra sok új gazda jelentkezne, a halmok átértékelése, elhordása azonban időigényes munka. Ezért láthatunk hát többnyire idős, vagy beteg embereket ülni mellettük, amíg meg nem érkezik az első bekezdésben már emlegetett utánfutós jármű, ők őrzik a szemetet, avagy ők az ún. kupacőrök. Az őrzés érdekes dolog, noha sok elemmel talán nem szimpatizálunk a cigány kultúrából, a betyár becsületük azért példás lehetne nekünk magyaroknak is. Ha ugyanis már ül egy személy a kupac mellett, az adott szemét tabu a többi guberáló előtt. Nem azért, mert félnek a fél lábbal gyakran már sírban álló őrzőtől, hanem mert ezt így kell, amolyan íratlan szabály. Persze ez se mindig működik ilyen tisztán, nemegyszer tettlegességig fajul a kisajátítás figyelmen kívül hagyása, ami tekintve a népes család létszámát, kisebb tömegverekedésekbe is torkollhat. Hogy meddig kell az utcán ülni egyébként, az a kupac méretétől, –ígéretességétől, valamint a gyűjtést végző rokonok környéken tanúsított gyorsaságától függ. Nem ritka, hogy egy egész nap is kupacőr szerepében kell szobrozni a halom mellett.

A turkálóink közt egyébként meglepően kis számban vannak az egri romák, többségük a környező falvakból, kisvárosokból érkezik. Tapasztalható továbbá, hogy Miskolc, Ózd, Gyöngyös és kapaszkodjunk meg, Budapest területéről is többen jönnek hozzánk.  Legalábbis tavaly még jöttek, hogy a 450 forintos benzinár mennyire lesz visszatartó erejű, az idén derül majd ki. Az, hogy miért éri meg a fővárosból elutazni hozzánk egy lomtalanításra, viszonylag könnyen belátható. Mivel idő van rá, és az utazási költségen kívül egy forintba sem kerül a dolog, gyakorlatilag csak nyerni lehet vele. Munka és iskola pedig nem akadály, bevett gyakorlat, hogy lomtalanítás idején a még tanköteles korú gyermeket is kiveszik a padból.

Alapvetően az, hogy más abból él, amit mi kidobunk, elkeserítő lenne, azonban még nem szülne ilyen mély ellenérzéseket. A kultúrák közti különbség már annál inkább megteszi ezt, a hangoskodás, szemetelés és maga az az életstílus, amit látunk, ellenszenvet ébreszt a legtöbb magyarban. Nem elhanyagolható emellett persze a városban okozott kár sem, a szétszórt hulladék mellett ugyanis gyakran járnak utcabútorok, és egyéb közterületi berendezések is pórul a lomtalanítással. Külön felhívnánk mi is  figyelmet az ilyenkor megszaporodó besurranós lopásokra! Nem árt észben tartani, hogy a kupacőrök gyakran egész napot töltenek egy-egy környéken, ezáltal pontosan látják az ott élők mozgását, vagyis hogy melyik lakás, mikor marad üresen!

A lomtalanítás utcalistája IDE KATTINTVA nézhető meg, a Városgondozás felhívása pedig alább olvasható. Lomtalanítsunk ésszel, gyorsan és toleránsan!

Saját lakókörnyezetünk tisztaságának megóvása érdekében kérjük a Tisztelt Állampolgárokat, hogy a közterületen jól látható helyre, a megjelölt időpont reggelén 6 óráig szíveskedjenek elhelyezni a lomot és a zöldhulladékot, lehetőség szerint nem sokkal korábban.
A LOM: nagyobb méretű berendezési tárgy, bútorzat, ágybetét, háztartási berendezés és készülék.
Kérjük, ne rakjanak ki kommunális hulladékot, veszélyes anyagokat (olaj, festék, akkumlátor stb.), építési törmeléket, mert azt a szolgáltató nem szállítja el!
A zsákokba összegyűjtött falombot, zöldhulladékot illetve a kötegelt metszési nyesedéket, a lomok mellé szíveskedjenek jól elkülönítve kihelyezni.
A lomtalanítási akció kizárólag a lakosság részére biztosított. Észrevételek, érdeklődési lehetőségek a VIKSZ Kft.-nél a 411-144, 516-849 telefonszámokon.
Kérjük, hogy a lomtalanítás ideje alatt az érintett utcákban óvatosabban közlekedjenek !
Eger a mi otthonunk, ezért úgy óvjuk, gondozzuk és viselkedünk benne, mint ahogyan azt saját otthonunkban tesszük. Kérjük, Ön is segítsen ebben. Köszönjük !

Hozzászólás írása

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..