Skip to main content
Más tollából

Fiatalság, bunkóság

By 2012. március 8.2 hozzászólás

Gabi osztott meg velünk egy hétköznapi jelenetet, amit Egerben élt át. Elkeserítő tanulság a napjainkban szokványosnak számító modorról, alant.

Több mint 30 éve, hogy nem láttam a téli Egert, főleg a hó fedte várost. Eredetileg a lányommal szerettem volna menni, de a munkája miatt nem sikerült. Kicsit mérges voltam és szomorú, de aztán gondoltam egy merészet, és eszembe jutott, hogy a barátnőm is unatkozik és ráér, majd Ő eljön velem. Este telefonáltam neki, reggel 9-órakor már a vonaton ültünk. Szeretek vonatozni, főleg első osztályon, mert bármikor felállhatok, olvashatok, beszélgethetek, és kényelmesen gyönyörködhetek a tájban. Alig vártam, hogy megérkezzünk. Egész úton Víg Lajos és Vámossy Béla nagyon szép képei voltak az eszemben. Mikor megérkeztünk, nem a Hadnagy utca felé, hanem a Deák Ferencre mentünk, és a valóság bizony fekete és fehér, és nem olyan színes, mint a képeken, de sütött a nap és csillogott a fák tetején és a háztetőkön a hó, és ez a valódi szépség  megható volt. Sok helyre elmentünk, mindenhol a csend és a nyugalom vett körül.

A sétánk végére hagytam a Dobó teret, mivel a barátnőm is ismeri Egert. Kíváncsi voltam a véleményére, mert magyar-történelem szakos tanárnő volt. A kis kedves állt a tér közepén és elkezdte Eger történetét olyan pátosszal és átszellemült arccal magyarázni, szerintem egy képzeletbeli történelemórát tartott, mert észre sem vette, hogy egyre messzebb távolodok tőle, szabályos karikákat taposva a hóban és reménykedve, hogy majd csak befejezi a vonat indulásáig. Végre sikerült tovább menni, bementünk a piacra finomat ebédelni és mivel volt még 2 óránk a kedvenc cukrászdámban akartunk egy kávét meginni. Előtte azonban bementem az egyik élelmiszerüzletbe ásványvizet és egy csomag papírzsebkendőt venni. A pénztárnál sokan álltak,  én egy kicsit idegesen toporogtam – kérjek meg valakit, hogy engedjen előre – aztán meggondoltam magam, és türelmesen vártam, amit nem bántam meg. A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte.

Tudom, hogy illetlenség hallgatózni és leselkedni, de kíváncsi voltam, hogy kik azok, akik mögöttem magas szintű eszmecserét folytatnak. Úgy csináltam, mintha valamit nagyon keresnék és jobbra- balra forgattam a fejem és így láttam meg a két jól öltözött, szép, 20 év körüli lányt.

A beszélgetés röviden: Képzeld el, ez a szemét Zoli már megint átb…..t! Meghívott egy hamburgerre, meg egy üdítőre, és nem volt nála elég pénz, és a k….a életbe, a felét nekem kellett kifizetni. Tudja jól, hogy a faterék fizetik a bérleti díjat, a rezsit és a költőpénzemet is be kell osztani. Nem egy tetű? Múltkor is mit csinált a moziban, igaz, hogy a jegyeket Ő vette meg, de az üdítőjét és a csokikáját  én fizettem ki. Az lesz a vége, hogy megy a p…ba. Igen, tele van a tököm veled.

VELED…..? TÖKÖM….?

Az utolsó mondatig én hétrét görnyedve álltam és úgy tettem, mintha a mobilomon fontos üzeneteket kapnék és válaszolnék, hogy ne lássák azt, hogy Őket hallgatom. Az egyik valódi üzenetemre már azt írta a lányom – anyu milyen hülyeséget írsz, mi van veled, nem értek semmit. Én csak annyit válaszoltam, hogy majd otthon elmondom.

Felegyenesedtem, megfordultam, lesz ami lesz és a legnagyobb meglepetésemre a két lány között ott állt a Zoli. Fején sapka, nyaka köré egy meleg sál volt tekerve, amiből az arca alig látszott ki. Először a lányokhoz akartam szólni, de aztán a fiúhoz szóltam, finoman, halkan és csak annyit kérdeztem, hogy nem unja?

Közben rám került a sor,még egy pillanatra visszanéztem a fiúra, Ő is rám nézet és megvonta a vállát, és én nem tudtam eldönteni, hogy ez most mit jelent (nem érdekel, már  megszoktam, nekem mindegy stb…)

A mai napig nem tudom megérteni, hogy nők – akár fiatal, akár idős (sokszor még a férfiaknál is bosszant) nyilvánosan, hogy tudnak ennyire megfeledkezni magukról.

Kint a friss levegőn megnyugodtam, a barátnőmnek nem mondtam el, mert képes lett volna egész Pestig erkölcsi prédikációt tartani, amit nem volt kedvem hallgatni.

Volt még annyi idő, hogy bementünk a Harmoshoz kávét inni, a csábító süteményeket fájó szívvel mellőztem, mert újabban kalóriákban számolom még a napjaimat is. Lassan elindultunk az állomás felé, még egyszer körbenéztem és elbúcsúztam a hó borította várostól.  Viszontlátásra nyáron.

 

Szólj hozzá! 2 hozzászólás

  • Kati szerint:

    Nem kellene altalanositani, vannak jolnevelt fiatalok is.
    Azert remelem tetszett Onnek Eger :)

  • Julcsi szerint:

    Sajnos igazad van valóban nem válogatják meg a szavaikat az „”emberek””. Legalább nyilvánosan figyelnének oda, hogy mit mondanak. Tudom vannak rendes és tisztelet tudó fiatalok, illetve idősek, de sajnos egyre gyakrabban hallani trágár szavakat amit a gyermekeink és az unokáink is hallanak, sajnos.